Az endoszkóp egy fénnyel felszerelt cső, amely természetes nyílásokon vagy kis műtéti bemetszéseken keresztül juttatható a testbe.
Az endoszkóp egy diagnosztikai műszer, amely integrálja a hagyományos optikát, ergonómiát, precíziós mechanikát, modern elektronikát, matematikát és szoftvereket. Képérzékelőkkel, optikai lencsékkel, fényforrással és mechanikus eszközökkel rendelkezik. A szájon vagy más természetes nyílásokon keresztül a gyomorba juttatható. Az endoszkópok olyan elváltozásokat is képesek megjeleníteni, amelyeket a röntgensugarak nem tudnak, ezért rendkívül hasznosak az orvosok számára. Például endoszkóppal az orvosok megfigyelhetik a gyomorfekélyeket vagy daganatokat, és kidolgozhatják a legjobb kezelési tervet.
A legkorábbi endoszkópok merev csőből készültek, és több mint 100 évvel ezelőtt találták fel őket. Bár fokozatosan fejlesztették őket, mégsem érték el széles körű elterjedését. Később, az 1950-es években az endoszkópokat rugalmas csőből készítettek, ami lehetővé tette, hogy könnyen meghajlítsák őket a testen belüli kanyarokban. 1965-ben Harold Hopkins hengeres lencsét helyezett az endoszkópra, hogy tisztábbá tegye a látóteret. A mai endoszkópok általában két üvegszálas csővel rendelkeznek. A fény az egyiken keresztül jut be a szervezetbe, az orvosok pedig a másik csövön vagy kamerán keresztül figyelik. Egyes endoszkópok még mikro-integrált áramköri érzékelőkkel is rendelkeznek, amelyek a megfigyelt információkat visszaadják a számítógépnek.
